Madridban az Akció Katolika gyűlésén egy édesanya felvetette: "Mit tehetünk mi édesanyák, hogy gyermekeink ne veszítsék el hitüket?"  Válaszul többen elhatározták, hogy naponta buzgón imádkoznak nem csak a saját, hanem minden édesanya gyermekének hitéért, és a hét egy napján, amelyet mindegyikük szabadon választhat, a templomban is el­mondják imájukat. Lelki vezetőjük Lorenzo atya támogatta elhatározásukat. Szent Mónikát, Szent Ágoston püspök édesanyját választották eszményképül, aki több évtizedig könnyek között imádkozott fia megtéréséért.  

    A kis közösséghez mind több édesanya csatlakozott és 1987-ben megkapták a madri­di bíboros érsektől az Egyház hivatalos jóváhagyását. Az ima a világ más országaiba is eljutott és egyre terjed. Hazánkba Róna Gábor jezsuita atya hozta el ennek a közösségnek a hírét. A kalocsai édesanyák kérésére ebben a városban Szent Mónika napján 1992. augusztus 27-én alakult meg az első csoport. 2005.január 28-án Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek úr elfogadta felkérésünket és elvállalta közösségünk fővédnökének tisztségét.  

A közösségnek mindenki tagja lehet, aki vállalja, hogy az imát minden nap (bárhol) elmondja, és hetente egyszer az Oltáriszentség előtt is. 

Édesanyák és édesapák! Fogjunk össze az imában! 

Egyre többen kérték, hogy a házastársak együtt is imádkozhassanak gyermekeikért. Így született a "Keresztény házastársak napi imája" gyermekeikért. 

Ezt az imalapot 2003. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén áldotta meg Bíró László püspök úr.  

Imalap kérhető: Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége 6300 Kalocsa, Szt. István király u. 24.  

Kedves Szülők! Fogjunk össze az Imában!

Isten áldása kísérje családjainkat!

 

MENNYEI ATYÁNK,
minden ajándék és öröm osztogatója, aki nekem az édesanyai hivatást adtad, hálát adok neked és áldom szent Nevedet.  

ÚR JÉZUS,    
Kérlek, növeld hitemet, erősítsd reményemet és tökéletesítsd szeretetemet, hogy jó keresztény édesanya lehessek. 

SZENTLÉLEK ÚRISTEN,     
erősíts engem, hogy életem minden nehézsége közepette se szűnjek meg gyermekeink hitéért imádkozni. 

Minden könyörgés előtt mondjuk: SEGÍTS MINKET URUNK,

- hogy gyermekeinket életünk példájával vezessük Tefeléd.

- hogy amikor gyermekeinkkel foglalkozunk, jóságos higgadtság, tekintély és szeretet áradjon belőlünk.

- hogy figyelemmel kövessük gyermekeink jellembeli fejlődését és meg tudjuk óvni őket a rossz környezeti befolyásoktól.

- hogy keresztény életünk oly vonzó legyen gyermekeink számára, hogy azt kövessék és másokra is átsugározzák.

- hogy gyermekeink tiszteljék Szentatyánkat, ragaszkodjanak az Egyházhoz és együttműködjenek lelkipásztorainkkal.

- hogy ha gyermekeink közül valamelyik meghívást kapna a papi vagy szerzetesi életre, azt hálásan elfogadjuk és támogassuk.

- hogy gyermekeink életük csalódásai, veszélyhelyzetei vagy testi megpróbáltatásai közepette is megtapasztalják gondoskodó szeretetedet.

- hogy ha az élet útvesztőiben egyik vagy másik gyermekünk megrendülne hitében és letérne a helyes útról, őt akkor is szeretetünkkel, türelmünkkel és imáinkkal segítsük, hogy visszataláljon Hozzád.

- hogy ha gyermekeink megbántanak, eltávolodnak tőlünk, vagy hálátlanok velünk szemben, mi akkor is teljes bizalommal terjesszük eléd kéréseinket.

- hogy férjeink megértsék, milyen fontos feladat gyermekeink jellemének és hitének erősítése, és szívből segítsék őket imáikkal is.

- hogy gyermekeink családjában a Te békéd és szereteted uralkodjon, és unokáink is erősödjenek hitükben.

- hogy amikor más édesanyákkal találkozunk, fel tudjuk ébreszteni bennük a Közösségünkhöz való tartozás vágyát. 

Különösen könyörgök a mai napon (saját kérés) ……………….………… gyermekért.  

K ö n y ö r ö g j ü n k !
SZŰZ MÁRIA,          
égi Édesanyánk, eszközöld ki számunkra is azt az örömet, amiben Szent Mónikának volt része, amikor láthatta fia életében a hit diadalát.

ÚR JÉZUS,    
kérünk, add meg nekünk szülőknek és gyermekeinknek azt a nagy kegyelmet, hogy majd együtt örvendezhessünk a Te dicsőségedben az egész örökkévalóságon át. Ámen

 

 

Az édesanyák napi imáját innen is letöltheti pdf formátumban.

 

MENNYEI ATYÁNK,           
Hálát adunk neked, hogy gyermekekkel áldottál meg bennünket.

ÚR JÉZUS,    
Segíts, hogy jó keresztény szülők lehessünk és a hit irányítsa egész életünket.

SZENTLÉLEK ÚRISTEN,     
erősíts bennünket, hogy támogassuk egymást a gyermeknevelés nehézségeiben és a bizalom légköre járja át családunkat.

Minden könyörgés előtt mondjuk közösen: SEGÍTS MINKET URUNK,

- hogy házasságunkat mindig a kölcsönös megbecsülés, megbocsátás és hűséges szeretet hassa át.

- hogy amikor gyermekeinkkel foglalkozunk, jóságos higgadtság, tekintély és szeretet áradjon belőlünk.

- hogy figyelemmel kövessük gyermekeink jellembeli fejlődését és meg tudjuk óvni őket a rossz környezeti befolyásoktól.

- hogy gyermekeink szorgalmasak legyenek a tanulásban, kitartóak a munkában és hűségesek a haza-szeretetben.

- hogy a szentmiséken való részvételünk életünk erőforrása legyen.

- hogy gyermekeink a mi példánkon tanulják meg a gyakori szentgyónás és szentáldozás áldásos hatásait.

- hogy megerősödjön családjainkban a Szűz Anya iránti tisztelet és a rózsafüzér imádkozás fontossága.

- hogy aktívan részt vegyünk plébániai közösségünk életében és gyermekeinket is bátorítsuk az apostoli lelkületre.

- hogy ha gyermekeink közül valamelyik meghívást kapna a papi vagy szerzetesi életre azt hálásan elfogadjuk és támogassuk annak egyre teljesebb kibontakozását.

- hogy gyermekeink életük csalódásai, veszélyhelyzetei vagy testi megpróbáltatásai közepette is megtapasztalják gondoskodó szeretetedet.

- hogy ha az élet útvesztőiben egyik vagy másik gyermekünk megrendülne hitében és letérne a helyes útról, őt akkor is szeretetünkkel, türelmünkkel és imáinkkal segítsük, hogy visszataláljon Hozzád.

- hogy gyermekeink a Te irányításoddal találják meg társukat és választásukban bízva családunk új tagját szeretettel elfogadjuk.

- hogy gyermekeink házasságával és gyermekvállalásával kapcsolatban katolikus hitünk alapjaihoz ragaszkodjunk.

- hogy gyermekeink családjában a Te békéd és szereteted uralkodjon és unokáink is erősödjenek hitükben.

- hogy amikor más szülőkkel találkozunk fel tudjuk ébreszteni bennük a felelősséget és az imaközösségünkhöz való tartozás vágyát.

 

Különösen könyörgünk a mai napon ................. bajban lévő és gondokkal küzdő családért.

 

K ö n y ö r ö g j ü n k !
SZŰZ MÁRIA,          
égi Édesanyánk, segíts bennünket, hogy Szent Mónikához hasonlóan kitartsunk az imában és családjainkban megta-pasztaljuk a hit diadalát.

ÚR JÉZUS,    
kérünk add meg nekünk szülőknek és gyermekeinknek azt a nagy kegyelmet, hogy majd együtt örvendezhessünk a Te dicsőségedben az egész örökkévalóságon át.

Ámen.

 

A keresztény házastársak napi imáját innen is letöltheti pdf formátumban.

 

 

Az afrikai Tagasztéban született 332-ben. Meghalt Ostiában (Itália) 387-ben. Ünnepét augusztus 27-én tartjuk. Szent Mónika Szent Ágoston püspök édesanyja volt. Mónika életének titka az Isteni Bölcsesség, a megtestesült Ige iránti szeretet, amelyet a szent könyvekből szívott magába. Már a szülői házban, Tagastéban szívébe plántálódott az Isten iránti szeretet, nem annyira az édesanyjától, mint egy öreg szolgálótól, aki már Mónika apját is az ölében hordozta, és szent komolysággal, józan, gyakorlati bölcsességgel megáldott lélek volt. Mikor eladósorba került, Mónikát a még pogány Patriciushoz adták feleségül. Sokat fáradozott azon, hogy férjét megnyerje Krisztusnak, de nem szavakkal, hanem a tettei által hagyta beszélni férjével az Urat. Férje hűtlenségeit és féktelen dühkitöréseit hallgatag türelemmel viselte, s a szeretetnek az a nyelve, amelyben a bölcsesség és a kereszt szeretete nyilvánult meg, végül meghódította a férjét. Patricius élete vége felé katekumen lett, és a halálos ágyán megkeresztelkedett. Özvegysége éveit Mónika a tevékeny szeretetnek szentelte. Erejét az Oltáriszentségből merítette: egyetlen napot nem mulasztott el szentmise nélkül, esténként is a templomba sietett az imádság órájában. Rendíthetetlen hite és erős szeretete mégis főleg Ágostonnal kapcsolatban mutatkozott meg. A legtöbb gondot és bánatot három gyermeke közül Ágoston okozta neki. Diákkorában kicsapongó életet élt és a manicheusok szektájához csatlakozott. Könnyek között könyörgött a fiáért több évtizedig, anélkül, hogy Istenbe vetett bizalma megingott volna. Álma és egy püspök szava, aki azt mondta neki: ,,lehetetlen, hogy ennyi könny gyermeke elvesszen'', erősítette meg állhatatosságában, mert ezeket a szavakat úgy fogadta, mintha az égből jöttek volna.

Mindabból azonban, amit átszenvedett, megtanulta, hogy Isten kezére bízza a gyermekét, s végül egészen odaajándékozza Istennek. Hosszú idő elteltével Ágoston miután sokat hallgatta Milánó püspökét, Szent Ambrust és tanítványa lett, 387 nagyszombat éjszakáján fiával, Deodatusszal (aki egy ágyasától született) és barátjával, Alypius együtt megkeresztelkedett! Mónika pedig boldogan ünnepelt, és hálát adott Istennek. Az édesanya vágya végre teljesült. Halála előtt elmondhatta: "tetézetten teljesítette kérésemet az Isten, .... az Úr szolgájaképpen látlak már." Szent Ágoston Egyházunk egyik leg­nagyobb szentje lett. Vallomások c. mű­vében tanúságot tesz édesanyja töretlen hitéről és szeretetéről. Szent Mónika élete példaképül szolgál minden keresztény édesanya számára: "szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni ..." (Lk 18,1) Ágoston keresztsége után elhagyták Milánót, és egy időre valamennyien visszavonultak Cassiacumba, majd elhatározták, hogy hazatérnek Afrikába. Mónika azonban még útközben, mielőtt tengerre szállhattak volna, a kikötővárosban, Ostiában megbetegedett és meghalt. Kívánsága szerint ott, Ostiában temették el. Édesanyja halálát Ágoston így beszéli el: ,,Akkor hirtelen visszanyerte öntudatát, ránk nézett, akik ott álltunk mellette, reám és a testvéremre, és azt kérdezte tőlünk: „Hol voltam? Amikor látta, hogy a fájdalom teljesen lesújtott minket, így szólt: „Itt temessétek el anyátokat”. Én hallgattam és a sírással küszködtem. A testvérem valami olyasmit mondott, hogy ő sokkal szívesebben venné, ha hazai földben nyugodna. Anyánk rám nézett, és mondta: "Nézd csak, mit mond!", majd mindkettőnkhöz intézve szavait, folytatta: "Temessétek csak el a testet ott, ahol van, és ne legyen miatta semmi gondotok. Csak arra az egyre kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, bárhol lesztek." Mikor ezt kimondta, elhallgatott, és állapota súlyosabbra fordult. Én fogtam le a szemét. Akkor mérhetetlen szomorúság áradt a szívembe, és könnyekben akartam kitörni, de akaratom visszatartotta a könnyeket, és a szemem száraz maradt... Arra is gondoltunk, nem volna illő, hogy hangos jajgatás és zokogás közepette temessük el halottunkat, úgy, ahogy a gonosz halál után az örökre megholtakat szokás siratni, hiszen az ő halála nem volt gonosz, és nem is halt meg örökre. Ennek tiszta élete volt a bizonysága.” Ágoston egy imádsággal fejezi be édesanyja történetét: ,,Nyugodjék békében a férjével együtt, aki előtt és aki után nem volt más férje, akinek szolgált, s akiben megtermette a türelem gyümölcsét, mert őt is megnyerte, Uram, neked. Add, hogy mindnyájan, akik ezt olvassák, oltárodnál megemlékezzenek Mónikáról, a te szolgálódról, és vele együtt Patriciusról is, aki egykor az ő férje volt, s kinek testéből, nem tudom hogyan, engem is erre az életre vezéreltél. A jámbor lelkek emlékezzenek meg róluk, akik az én szüleim voltak ebben a mulandó világosságban, s akik most már belőled, az Atyából és a katolikus Anyából a testvéreim, és velem együtt a mennyei Jeruzsálem polgárai, ahová a te néped, a kivonulástól kezdve egész a megérkezésig oly forrón vágyakozik.'' ''Istenünk, szomorúak vigasztalója, ki Ágoston megtérése által megmutattad, hogy irgalmasan elfogadtad Szent Mónika fiáért ontott könnyeit, közbenjárására kérünk, add meg, hogy bűneinket megsirassuk, és kegyelmedből bocsánatot nyerjünk!” (Egyházunk imádsága)

 

 

"Magadnak teremtettél bennünket Istenünk, és nyugtalan a mi szívünk,
amíg meg nem nyugszik Tebenned!"

Az egyház, de a római birodalom életének is igen mozgalmas, sőt sorsdöntő időszaka volt a IV. és az V. század. A római birodalom napjai már meg voltak számlálva. Arcadius és Honorius uralkodása idején a barbárok folytonos támadásai és a belső meghasonlottság egyre a vég felé sodorja Rómát. Az Egyház viszont erősen fejlődésnek indul, a milánói rendelet (313) nyomán béke uralkodik. Konstantin császár az egyházat hagyatékok elfogadására jogosította, a papságnak köztehermentességet adott, a vasárnapokat nyilvános ünneppé tette, a keresztbüntetést eltörölte, és a kiválóbb állásokba keresztényeket emelt. De ezek a rendelkezések a minőség egyházát óhatatlanul is átváltoztatták a mennyiség egyházává, s megjelentek a fegyelmi elhajlások mellett a tanbéli elhajlások is. Nyugaton az egyház, a kegyelem és a szentségek mellett a krisztológia és a megváltástan területén jelentkeztek a tévtanítások. A dogmatika rendszerezésére volt tehát szükség, amelynek egyik legnagyobb képviselője Szent Ágoston lesz majd.

Szent Ágoston 354-ben született a numídiai Tagastéban. Édesapja pogány, édesanyja keresztény asszony, a későbbi szent Mónika. Ágoston, bár jó képességei voltak, nem szeretett tanulni. "...folyton rendetlenkedtünk; nem írtunk, nem olvastunk, nem tanultunk annyit, mint amennyi feladatot kaptunk. Volt, Uram, volt hozzá értelmünk is, tehetségünk is elég, amennyit éveink számához kimértél nekünk, de - igen szerettünk játszani..." A Tagastétől délre eső Madaurában retorikát tanul. Könnyelműen él, sok szomorúságot okozva édesanyjának. Rossz társaságba kerül, kicsapongó természetűvé válik. Tagastét elhagyva Karthágóba megy 371-ben. Ott a színházban leli örömét, valamint a szerelemben; 372-ben megszületik fia, Adeodatus ("az Istentől adott").  Valami több után vágyódva, elkezdi olvasni Cicero "Hortensius" című művét, mely fordulópontot jelent életében. "A tanulmányok szokásos rendjén Cicero nevű író könyve került elém; (...) Címe: Hortensius. Egész lelkivilágomat megváltoztatta, imádságomat feléd irányította, Uram, s új vágyakat, új célokat adott nekem. Gyarlónak láttam egyszerre minden hiú törekvést, s hihetetlenül tüzes vágyakozás gyulladt ki bennem a bölcsesség örök alapjai után."

    Keresni kezd tehát, kezébe véve a Szentírást, de azt egyszerű stílusa miatt félre is teszi.  "Akkor úgy láttam, hogy a Szentírást Cicero nagyszerű könyvével egy napon említeni sem lehet. Tudós gőgömnek nem tetszett benne a szerénység, viszont értelmem nem tudott behatolni mélységeibe."  374-ben csatlakozott a gnosztikus manicheistákhoz, remélve, hogy rátalálhat arra, amit keres. Kilenc évig tartozott közéjük, megismerve tanításukat, aminek köszönhetően később - püspökként - olyan eredményesen tudott velük szembeszállni. 383-ban Rómába, majd Milánóba utazott. Ott eljár Szent Ambrus homíliáit hallgatni, de eleinte csak azok retorikai szépségéért.

"Atyai jósággal fogadott az Isten embere, odaköltözésem eléggé megnyerte püspöki tetszését. Nem az igazság hirdetőjét szerettem meg benne először - hisz ebben a dologban nem bíztam Egyházadhoz -, hanem az embert, aki jóakarattal volt irántam. Nagy figyelemmel hallgattam beszédeit. Szándékom nem volt igazi jószándék, inkább szónoki tehetségére voltam kíváncsi, hogy vajon olyan-e, mint híre; hatalmasabb-e szavainak árja, vagy gyengébb, mint beszélték róla. Szavai teljesen lekötötték figyelmemet, a tartalommal azonban nem törődtem, sőt lenéztem. Élvezettel hallgattam kellemes előadását." 383-ban szakít véglegesen a manicheizmussal, de az egyház igazságában még nem bízik. Viszont Szent Ambrus kifinomult nyelvezetét hallgatva, akaratlanul is lelkébe hatolnak a hit igazságai. "Jóllehet magyarázatait nem iparkodtam megjegyezni, hanem csak előadási módjára figyeltem - nem hittem, hogy van hozzád ösvényünk, s így csak hiábavalósággal törődtem -, a kifejezések, melyeket szerettem, bevezették lelkembe a tartalmat is, amellyel egyébként nem törődtem, de nem tudtam őket egymástól különrekeszteni. S míg készséges lélekkel azt iparkodtam felfogni, milyen választékosan beszél, együtt az is besurrant lelkembe, milyen igazat beszél. És pedig fokozatosan."

Édesanyja utána jön Milánóba, ráveszi, hogy nősüljön meg, és majd azután vegye fel a keresztséget. Ágyasát, akitől fia született, 15 év után elbocsátja, ami nagy sebet okoz neki. Menyasszonyt választ, de a házasságig még két évet kell várnia, mivel a lány túl fiatal. Végül nem lesz semmi ebből a házasságból. Behatóbban kezd foglalkozni Platónnal, ezáltal megszerzi azt a bölcseleti alapot, melynek segítségével megértheti a katolikus egyház tanítását. Olvasni kezdi a Szentírást, különösen Szent Pál leveleit, mely most már a szívébe hatol: "Át- és átelmélkedtem cselekedeteidet és - megrendültem." Az egyház igaz tanítása, mely Krisztustól származik, bevonult most már véglegesen Szent Ágoston lelkébe, értelmi nehézségeire is kielégítő feleletet kapott, most már "csak" cselekednie kellett volna. Ösztönözték őt a nagy megtérők példái, de a végső és döntő segítség csak ezután jött: "Egyszer csak fiú- vagy leányhangot hallok a szomszéd házból. Énekelt s ezt ismételgette: Tolle, lege! Tolle, lege! Vedd és olvasd! Vedd és olvasd!
Visszanyomtam könnyeim áradatát s felugrottam, mert semmi mást, égi parancsot láttam e jelben, hogy nyissam ki a Szentírást s olvassam el a szemembe ötlő legelső fejezetet. (...)  Fölkaptam (a Szentírást), kinyitottam s egyetlen hang nélkül olvastam azt, amire tekintetem legelőször esett:

"Nem tobzódásokban és részegeskedésekben, nem ágyasházakban és szemtelenségekben, nem versengésben és irigykedésben, - hanem öltözzetek az Úr Jézus Krisztusba, és a testet ne ápoljátok a kívánságok szerint" (Róm 13, 13). Nem akartam továbbolvasni. Nem is volt szükséges. Amint ugyanis a mondat végére értem, mintha a biztos megnyugvás fénye árasztotta volna el szívemet, a kételkedésnek utolsó árnyéka is eloszlott belőlem. (...) Magadhoz fordítottál ugyanis egészen. Már nem kívánkoztam feleség után..."

Megtérése után elhatározza, hogy lemond rétori állásáról és visszatér Afrikába. De hogy a feltűnést elkerülje, megvárja a szüreti szünetet (386). Barátja, Verecundus birtokára, Cassiciacumba vonul el, hogy ott imádsággal készüljön a szent keresztség felvételére. 386. április 24-én éjjel megkeresztelkedik.

Édesanyja az ostiai úton meghal, Ágoston kerek egy évig Rómában marad, majd visszatér Karthágóba, onnan pedig Tagastéba. Ágoston a tagastei szülői házban szervezi meg aszketikus kis közösségét. Életük elmélyült imádságból, aszkézisből, filozófiai és vallásos tárgyú beszélgetésekből állt. Ez a szakasz három évig tartott. Ekkor írja meg Reguláját. Jelet várt Istentől, hogy hogyan folytassa életét. Olyan jelre azonban, amit kapott, nem számított. 391-ben Hippoban járt. A város öreg püspöke, Valerius, éppen arról beszélt a híveknek: válasszanak ki valakit, aki alkalmas arra, hogy mellette segédkezzen, főleg a prédikálásban. A hívek között egyre erősebb lett a közmegegyezés, hogy Ágoston legyen az a pap.

Valerius hamarosan püspökké szentelte Ágostont (395), nehogy valaki "elvigye", és máshol szenteljék püspökké. Az öreg püspök meghalt, a hippoi egyház vezetését Ágoston vette át. Ekkor írja meg a Vallomásokat. A püspökké szentelés komoly fordulatot jelentett Ágoston életében. Elkezdett a Szentírással még behatóbban foglalkozni, és azt mind mélyebben megismerte. Amikor átvette a vezetést, papjaival, diákónusaival és klerikusaival szigorú közösségi életet élt, szabályzatot is összeállított számukra. Rendkívül sokat dolgozott, szinte elképzelhetetlen, hogyan tudott a kemény lelkipásztori munka és közösségi élet mellett annyit írni. Az isteni kegyelem csodája ez. Az akkori kereszténység egész problémavilágát áttekintette. Megtérése után Isten és az egyház fáradhatatlan harcosa volt. 430. augusztus 28-án hal meg. A vandálok Hippot ostromolják haldoklása közben. Földi maradványai Szardinia szigetére kerültek, ahonnan később Paviába vitették, 722-ben.

Tanítása ma is eligazít bennünket:  Amint meggyőződött a két örök elvről vallott tanítás hamisságáról, arra a szilárd álláspontra jutott, hogy a rossz eredete az emberi szabadakarat gyengeségében rejlik, amellyel az alacsonyabb rendű földi jókat az égi örök jókkal szemben előnyben részesíti.